Robert Oppenheimer (1904-1967) amerikai fizikus volt, aki a második világháború alatt 1943 és 1945 között Új-Mexikóban (Los Alamos) az amerikai kormány megbízásából az első atombomba kifejlesztésén dolgozott (Ez volt a Manhatten-terv). Munkáját kiemelten fontosan tartották a szövetségesek, mert Hitler is hasonló kutatásokat végeztetett és mindenképpen meg akarták őt előzni plusz Japán végső legyőzéséhez elengedhetetlennek tűnt egy új fegyver bevetése (Japánra ledobása).

A kép forrása. LINK

Oppenheimer kutatásait végül siker koronázta: 1945 nyarára befejezte munkáját és 1945 július 16-án megtörtént az első kísérleti atomrobbantás is az Új-mexikói sivatagban. Ekkor mondta állítólag sokat idézett sorait a Bhagavad-gítából: „Én vagyok a halál, világok pusztítója” Sokak szerint ekkor döbbent rá arra, hogy mennyire pusztító fegyvert teremtett. Mégis büszke volt tudományos munkájára és arra, hogy zsidóként hozzájárulhatott Hitler legyőzéséhez, aki 1945-re már közel 6 millió zsidót öletett meg haláltáboraiban.

Ambivalens érzések kavaroghattak tehát Oppenheimerben: egyik oldalon a döbbenetet érezhetett az általa teremtett eszköz pusztító erejét látva, másik oldalon a tudományos siker és a háborús győzelemhez való hozzájárulás öröme munkálhatott benne.

A hirosimai atombomba és hatása. Forrás: LINK

Az általa kifejlesztett atombombával ugyanis Amerika végül gyorsan legyőzte Japánt. Miután 1945 augusztus 6-án és 9-én ledobtak egy-egy atombombát Hirosimára és Nagaszakira (százezreket megölve), Japán békét kért. A fegyverszünetet 1945 szeptember 2-án írta alá Sigemicu Mamoru japán külügyminiszter a USS Missouri fedélzetén (a Tokiói-öbölben).

Oppenheimer élete mégsem volt boldog: bár a háború után egy ideig elhalmozták kitüntetésekkel és általános megbecsülés övezte, az 1953-ban hatalomra kerülő Eisenhower-kormányzat megfosztotta tisztségeitől (az atomenergia bizottságban betöltött jogkörétől). Ezt követően kommunista szimpatizánsnak kiáltották ki, ami miatt népszerűsége nagyon sokat csökkent szerte az országban. Kegyvesztett lett minden téren. Később ugyan, 1963-ban rehabilitálták, valójában mellőzött emberként halt meg, mégpedig 1967-ben (62 évesen) gégerákban. Ma sem tudni hogy rák-betegsége kialakulásában lánc-dohányossága vagy a kísérletei alatt kapott sugárzás játszott e nagyobb szerepet.

Robert Oppenheimer (1904-1967) Forrás: biography.com

Oppenheimer életéről Christopher Nolan készített filmet, melyet hamarosan a magyar mozik is bemutatnak. Az atombomba elkészítőjét Cillian Murphy alakítja és a filmben szerepel egy egész sor amerikai sztár is: Matt Damon, Robert Downey Jr, Emily Blunt, Matthew Modine, Josh Hartnett, Kenneth Branagh ... stb.

A poszt címében feltett kérdésre - mely szerint "Jó film-téma e Oppenheimer élete" - egyértelműen igen a válasz, hiszen végre megismerhetünk egy különleges embert, akinek belső vívódásai, kétségei más megvilágításba helyezhetik korunk legpusztítóbb fegyverének elkészítőjét. A film - melyet az egyik legjobb ma élő rendező, Christopher Nolan készített - július 20-án kerül a mozikba.

Nagyon szeretek a mafabon írni, mert korrekt oldal. De sajnos még itt is akadnak alpári emberek, akik többek közt zsidózással támadnak másokra. 

A fenti szövegeket Marquis Sabnock írta aki 2024-ben már Interfectorem Sabnock néven szerepel a mafabon! Elég tanulságosak a kis szösszenetei, mert úgy tűnik ez a tónus még nem tűnt el teljesen a hazai internetes felületekről. Kiegészítésül tenném hozzá: nem vagyok zsidó származású (sváb felmenőim vannak, akik mind katolikusok voltak), ám az említett jó képességű kolléga valószínűleg a Jerico név miatt azt hitte izraelita gyökereim lehetnek. Gondolom utánakeresett a település fekvésének, melyen mellesleg ma palesztinok és arabok élnek.

A másik felhasználó sértegetése rejtett agressziót a származásba való belekötés pedig műveletlenséget és rosszindulatot takar. A szóban forgó illető egész életét a mafabon tölti (már 100 ezer körüli pontnál tart) és elég szánalmas, hogy ennyire nincs élete. A nick neve egyébként egy videojáték-karakter, így valószínűleg kamasz korú, vagy egy nagyon infantilis felnőtt. De megtalálható a Mafabon még más neveken is mint Strandolós srác, Black Demon, Discidium Mentis és OkosMajom.

Ha tippelnem kellene talán egy középiskolás, akinek nincsenek barátai és semmiféle elfoglaltsága, csak a horror-fimekről való irkálás a mafabon. Igazából sajnálnám, ha nem olvasnák sokan az írásait. Mert így nem tudom sajnálni, hiszen terjeszt valami olyan alpáriságot és ostobaságot, amelyen már rég túllépett a mai fiatalság értelmesebb része. 

A mafab közösségét is sajnálom, hogy Sabnock trágárkodásait azóta is el kell viselniük a fórumon sajnos. Maga az oldalt (mármint a mafab) továbbra is nagy kedvencem, mert szerkesztőik hozzáértőek és korrektek. Továbbra is ajánlom a felületet mindenkinek (és én is továbbra is használni fogom) mert filmek terén a legjobb az összes hazai mozis honlap "versenyében". Az olyan alakokhoz viszont mint a posztomban említett illető, türelmet javasolok és azt, hogy velem ellentétben ne bocsátkozzon senki vitába vele. Igazából nem éri meg.

James Cameron, aki a Titanic, a Terminátor és az Avatár filmek "atyja" is, különleges filmmel ajándékozta meg rajongóit 1989-ben, amikor megrendezte a The Abyss (A mélység titka) című sci-fit. A sztori önmagában is nagyon érdekes, de a helyszín egyenesen elvarázsolja a nézőt, ugyanis az óceánok mélységébe kalauzol bennünket. Konkrétan az Atlanti-óceán egyik legmélyebb árkába a Kajmán-árokba a Karib-tengeren, mely 7686 méter (!) mély. Ez önmagában is rendkívüli, de a script egy egészen elképesztő sztorit is tesz az egészhez: idegen bukkannak fel a mélyben. Olyan élőlények, melyekről semmit sem tudunk.

A kép forrása: LINK

Cameron a forgatás alatt teljesen "rákattant" a mélytengerekre, így amikor 8 évvel később rendezőt kerestek a Titanic-filmhez, azonnal igent mondott. A Titanic forgatásai alatt több tucatszor ereszkedett le a közel 4 ezer méteres mélységben lévő roncshoz és a mélytengerek szerelmese lett. Később, 2012-ben arra is vállalkozott, hogy lemerüljön a Föld legmélyebb pontára, a Mariana-árokba, mely 11 034 méter mély.

Visszatérve a Mélység titka című filmhez: ízelítőt kapunk az örök sötétség birodalmából, mert a helyszín az Atlanti-óceán legmélye (valahol Kuba partjai közelében), ahol egy kutatóbázison Virgil Brigman (Ed Harris) vezeti csapatát olaj után kutatva. Itt keresi meg a haditengerészet egy megbízatással: segítsen az amerikai kormánynak (egy katonai akció keretében) megtalálni egy tenger-fenékre süllyedt atom-tengeralattjárót. A küldetés megvalósítása során a tengerfenéki bázisra érkezik egykori felesége Lindsey (Mary Elizabeth Mastrantonio) és egy katonai kommandó is melyet Coffey hadnagy (Michael Biehn) vezet.

A kép forrása: reddit.com/thalassophobia

A küldetés azonban nem várt fejleményeket hoz: egyrészt a labilis Coffey hadnagy bekattanását, másrészt különös, földöntúli lények felbukkanását. A pozitív főhős Virgil lesz (Ed Harris), aki megpróbálja menteni a menthetőt és leállítani az atomtöltetekkel fenyegetőző Coffeyt illetve megmenteni a bázist az esetleges robbanástól. Az izgalom a végsőkig fokozódik, mert közben megjelennek a tengerfenéki árok mélységi lakói is, a különös idegenek. Kapunk üldözéses jeleneteket, különös lényeket és gyönyörű mélytengeri felvételeket. 

A kép forrása: theguardian.com

A mélység titka magával ragadó, izgalmas és lenyűgöző film, mely egy olyan világba enged bepillantást, amelyről csak nagyon keveset tudunk: ez a legmélyebb óceánok tengerfenéki világa. A történet végén még egy csattanót is kapunk, mely valóban meglepetést hoz számunkra. Elképzelhető, hogy miközben a világűr meghódítására áhítozunk, saját bolygónk óceánjait sem ismerjük? Lehetséges, hogy az alig néhány százalékban feltárt mélytengerek tartogatnak még nagy meglepetéseket számunkra? A The Abyss mindkét kérdésre igen választ ad egy remek és látványos történettel. 

A filmet minden tenger-imádónak ajánlom és azoknak is, akiket érdekel az óceánok mélysége illetve fogékony egy sci-fi történetre, mely alighanem máig a legjobb mélytengeri science - fiction. Értékelésem 85%, 4 és fél csillag (az 5-ből).

Nagyon vártuk már a Kimenekítés második részét a rendkívül sikeres 2020-as első epizód óta, mely akkoriban a Netflix legnézettebb filmje volt. Most megérkezett végre és lassan - lassan "befutnak" az első visszajelzések, vélemények is. Legtöbben természetesen az első epizódhoz hasonlítják és ez bizony elkerülhetetlen, ha egy sikerfilm folytatást kap.

A kép forrása: LINK

A 2020-as első fejezetnek három különlegessége volt: az első az egzotikus, különleges helyszín, a második Tyler Rake tragikus története, a harmadik pedig a véres-pörgős-üldözős rohanás, mely végigkíséri a filmet. A helyszínt illetően csak elismerés illeti a készítőket, ugyanis Banglades valóban egyedivé teszi az egészet. A dakkai utcaképek, a tömeg, az ázsiai kultúrák keveredése, a sajátos fény-használat tényleg emlékezetessé teszik az akciókat. Tyler Rake egyéni tragédiája pedig (kisfia elvesztésével) afféle halálos fegyverré változtatja a karaktert. Végül a pörgős akció-orgia egy "kommandós John Wick" jelleget ad a figurának, mely így kiemelkedik a sok akció-hő közül. A második részből már sajnos hiányzik az első "siker-faktor", az egyedi helyszín, hiszen a grúz hegyvidék és a Ausztria hófödte tájai meg sem közelítik inger-gazdagságban Bangladest.

A karaktert körbevevő dráma azonban erőteljesen megvan a második részben is: Tyler Rake (Chris Hemsworth) felépülésével veszi kezdetét és sógornőjének kálváriájával folytatódik, aki egy grúziai börtönben senyved (gyermekeivel, egy kamasz fiúval és egy kislánnyal). Természetesen Tyler nem hagyhatja ott őket és újabb rázós küldetésre vállalkozik ezúttal a grúz hegyvidékre. Erre a bevetésre elkíséri a csinos Nik is (Golshifteh Farahani). A gond csak ott van, hogy a sógornő férje a grúz maffia tagja, sőt a maffia vezérének, Zurabnak (Tornike Gogrichiani) a testvére. Ráadásul egy börtönből kell kihozni a családot, majd keresztül-verekedni fél Grúzián.

A film legjobb része a börtönből való szöktetés: a 23. és a 38 perc között, mert ebben a negyed órában tényleg töményen kapjuk az akciókat és az izgalmakat. Tyler verekszik, lő, bunyózik, menekül, harcol és kb ezerféle módon iktatja ki a rárontó rabokat és őröket. A börtön-udvaron játszódó jelenetért le a kalappal Hemsworth előtt, mert nagyon odateszi magát. Ekkor még úgy tűnik a néző számára, hogy a film alatt végig megmarad majd ez a pörgés, de sajnos fokozatosan lassul a tempó és kb a film közepétől inkább a dráma lesz a meghatározó. Még a vonaton szökés sok izgalmat hoz, de aztán tényleg lelassul a tempó és egy átlag-akciófilm szintjére kerül. És ott is marad.

A kép forrása: mafab.hu

Kapunk egy kis moralizálást is arról, hogy megbocsátható e egy család elhagyása egy halálos beteg gyerekkel és hogy szembefordulhat e egy kamaszfiú édesapja családjával, ha az terrorista eszközökkel ered édesanyja nyomába. Aztán kiderül: mindkét kérdésre igen a válasz. Felbukkan végre Tyler felesége is, Mia (Olga Kurylenko), akivel egy új konfliktus-szál bonyolítja a dolgokat. Érdekes, hogy Sam Hargrave rendező számos szereplőnél törekedett a karakternek megfelelő származású színész alkalmazására, hisz például Olga Kurylenko ukrán, a főgonosz Tornike Gogrichiani pedig valóban grúz gyökerekkel rendelkezik, miként több más szereplő is.

A film utolsó harmada hozza a végső összecsapást a grúz maffia-vezér és a családját menekítő amerikai ex-kommandós között. Az utolsó összecsapás Tyler és Zurab között valóban komoly bunyó, véres küzdelemmel. Igazából nagy meglepetés vagy fordulat nem nagyon akad, viszont a zárás nyitva hagyja az újabb folytatás lehetőségét. Idris Elba kétszer is felbukkan a megbízó szerepében, de mivel csak pár perces mindkét jelenete, nem nagyon érthető, hogy miért kellett éppen ő ehhez a szerephez (hacsak nem még egy húzó-nevet akartak a stáblistára).

A filmbeli főgonosz: Tornike Gogrichiani. Forrás: netflix.com

Ami a negatívumokat és pozitívumokat illeti: fő negatívum a jó kezdés utáni belassulás és a hihetőség. Az előbbiről ejtettem már szót, az utóbbin pedig elsősorban azt értem, hogy a jelenetek jelentős része nem túl hihető. Főleg például az, ahogyan a grúz magánhadsereg teljes fegyverzetben közlekedik harci helikopterekkel országok között, mindenhol szétlőve házakat, városrészeket. Egyszer Grúziában akcióznak, aztán Ausztriában. A helyi hadseregek, légierő, rendőrség gyakorlatilag nem léteznek a rendezés szerint. Ami a pozitívumokat illeti: még most is nagyon jól tolja a bunyókat Chris Hemsworth, ezekből kellett volna több a filmbe. Lehetett volna kicsit rafináltam (összetettebb) a forgatókönyv, de az azért jó, hogy nem egyetlen helyszínen játszódik az egész. Ám, hogy miért pont Ausztria a végső harcok helyszíne? Örök rejtély marad.

A Kimenekítés 2 egy korrekt-akciófilm, mely sajnos nem nagyon emelkedik ki a nagy átlagból. Az új fejezet nem tudja megidézni az első első rész különleges atmoszféráját és valahogy a pörgés is alacsonyabb hőfokon érezhető. Értékelésem az első rész 85%-nál sokkal alacsonyabb, max 70%, azaz 3 és fél csillag (az 5-ből).

Június 12-én motor-balesetben hunyt el a színészlegenda Treat Williams, aki 71 éve alatt összesen 45 amerikai sikerfilmben szerepelt. Amikor e poszt megírása előtt 20 filmkedvelő barátomat megkérdeztem Treat Williamsről, 19-en említették meg legelső helyen a Hairt, melynek kétségtelenül ő a legnagyobb alakja. Hogyan is lehetne méltóbban emlékezni rá, mint legnagyobb sikerének, a Hair című, 1979-es musicalnek a felidézésével.

A kép forrása: justwatch.com

Treat Williams épp 27 éves volt a Hair forgatásának megkezdésekor, így ereje teljében alakíthatta Bergert, akinek karaktere egy egész korszak szimbóluma lett. Az említett figura ugyanis a 60-as években erőteljesen terjedő hippi-mozgalom egyik oszlopos tagjaként kerül a Hair cselekményének középpontjába. Berger pacifista, a vietnámi háború ellenzője, a szabad akarat feltétlen híve, a fekete-egyenjogúság lelkes képviselője és a tekintélyelvű konzervativizmus elutasítója. Amellett a hippik tipikus életét éli: szabad-szerelem, laza erkölcsök, hosszú haj, lázadó viselkedés és tipikus hippi-ruházat. Fontos számára a saját akarat és a szabad döntés mindenben. Nem is fejezhetné jobban ki mindezt, mint a musical egyik legjobb dala, az "I got life", melyben maga a jelenet is ikonikus: a szakadt, farmer-ruházatú lázadó srác megjelenik a karót-nyelt gazdag republikánusok villájában és az asztalukon táncolva énekel (teli torokból szabadon).

A film rendezője Milos Forman zseniális építkezéssel mutatja be a karaktereket és vezeti a cselekmény szálait. Nem démonizálja a hippiket (mint például Quentin Taratino, akinek filmjeiből süt a hippik elítélése és kigúnyolása) de nem is idealizálja őket. Egyszerűen bemutatja mozgalmukat nyers valójukban. A hippiknek pedig igenis voltak történelmi érdemeik: a háború lezárásának kiharcolása, a faji és női egyenjogúság elérése és Amerika demokratizálódásának felgyorsítása. Amellett persze bőven akadt olyasmi is, amivel akkoriban (és ma) sokan nem értettek egyet: a  Woodstock-jelenség, a kábítószer-imádat az új-stílusú zenék térhódítása, a szabad-szerelem és úgy általában véve a lázadás. A fehér, konzervatív, szabálykövető és vallásos többség merev tekintély-elvűségével szemben egy gyökeresen ellentétes életfelfogás jelent meg a 60-as évek Amerikájában (majd de Gaulle Franciaországában), melyet leginkább a hosszú, loboncos haj hangsúlyozott és tett nyilvánvalóvá (a rövidre nyírt, szabályos frizura ellenében). Többek között ezért is kapta a musical a Hair címet.

Kiemelkedőt alakít John Savage, az egyszerű vidéki fiú szerepében (ő Claude), aki épp a hadseregbe készül bevonulni és akinek addig sejtelme sincs a hippik mozgalmáról. Aztán megismeri Berger csoportját és megismeri céljaikat, elveiket is. Ám közben mégis kitart eredeti szándéka mellett: belép a hadseregbe, hogy aztán a távoli Vietnámba induljon a háborúba. A harc Indokinában viszont teljesen értelmetlen: sok-sok ezer kilométerre zajlik Amerika partjaitól és egyetlen célja a fegyvergyáros nagy-tőkés amerikai felső-osztály meggazdagítása, miközben az amerikai nagyhatalom hidegháborús kiterjesztésének illúzióját közvetíti. A hippik értették ezt és küzdöttek ellene. Ám Berger saját jószívűségének lesz áldozata: kiképzés nélkül éppen őt viszik el Vietnamba barátja helyett. A katonai csapatszállítóba menetelése a film egyik csúcsjelenet, a zenéje pedig az egyik legjobb a 60-as évekből: Jöjj el napfény.

Treat Williams nem ágyban párnák közt halt meg, hanem motorja nyergében, 71 évesen egy teljes életet kitöltve, szabadon.

Suhajda Szilárd 2023 május 25-én halt meg a világ legmagasabb hegycsúcsának meghódítása közben, 8780 méter magasan, a magyar hegymászók közül elsőként oxigén-palack nélkül eljutva ebbe a hihetetlen magasságba (karnyújtásnyira megközelítve a csúcsot). A magyar társadalom erősen megosztott a 40 éves hegymászó teljesítményének megítélésében, én azonban egyértelműen azok közé tartozom, akik elismeréssel és tisztelettel tekintenek Suhajda Szilárdra, mert a lehetetlennel határosra vállalkozott. Olyasmire, ami az egész bolygón eddig csak 193 embernek sikerült: plusz oxigén nélkül feljutni a világ legmagasabb pontjára, majd visszatérni onnan épségben. Az ilyen kivételes teljesítmény szerintem tiszteletet érdemel és mindazok is elismerést és főhajtást érdemelnek, akik vállalva a kockázatot elég bátrak és elszántak ahhoz, hogy megpróbálják. Suhajda Szilárd pedig közéjük tartozik. Felkészült az útra, hiszen előtte megmászta a szintén 8 ezer méter feletti K2 hegycsúcsot, a Föld második legmagasabb hegyét (szintén oxigén-palack nélkül). Ha a Mount Everest megmászásával sikerrel járt volna, azzal történelmet ír és ma egy ország méltatná. Én azonban így is méltatom, mert megpróbálta a lehetetlent. Suhajda Szilárd előtti főhajtásként nézzük a filmtörténelem három legjobb hegymászós filmjét.

Everest

Forrás: LINK

A Baltasar Kormákur rendezte 2015-ös Everest című film a Csomolungma eddigi legnagyobb tragédiájának, az 1996-os Rob Hall - Scott Fisher féle csúcstámadásnak állít emléket. Több mint 27 évvel ezelőtt a világ akkori legjobb hegymászói amatőr csúcstámadókat kísértek a Mount Everestre. A csapat túlnyomórésze fel is jutott a csúcsra, ám visszafelé tartva az időjárás hirtelen megváltozott és pokoli hóviharral csapott le mindenkire a hegyen. A hegymászók egy része, köztük Rob Hall (túravezető), Andy Harris (hegymászó), Scott Fisher (túravezető), Jasuko Namba (hegymászó) és az amatőr Doug Hansen a halálzónában rekedtek (és fagytak meg). Volt, aki hihetetlen teljesítménnyel képes volt arra, hogy lejjebb ereszkedjen és így megmeneküljön, például Beck Weathers. Ám az amatőr hegymászó elvesztette összes ujját és orrát is a nagyon súlyos fagysérülések miatt. Kormákur filmje teljes történethűséggel dolgozza fel az eseményeket, felhasználva két túlélő, Jon Krakauer és Beck Weathers leírásait (melyekből könyv is készült "Ég és Jég" illetve "Túléltem az Everestet" címmel [az utóbbi az ujjait elvesztő Weathers könyve]). Az egyik kulcsszereplő Jason Clarke külsőre is hasonlít Rob Hallra és a többiek esetében is törekedtek a párhuzamokra: Jake Gyllenhaal például kitűnően alakítja a másik túravezetőt, Scott Fishert, akinek halál-helyét ma is kőhalom jelzi a Mount Everesten. Kiemelendő még Josh Brolin alakítása, aki Beck Weathers-ként nyújt emlékezeteset.

Jég és Föld között

Forrás: LINK

Matin Campbell 2000-ben készült hegymászós filmje a Jég és föld között (Verical Limit) a második legjobb akció-dráma, amely magas-hegyi csúcstámadásokról készült. Ezúttal azonban nem a Mount Everest, hanem a világ második legnagyobb hegye, a K2 adja a helyszínt. Sok szakember szerint a K2 nagyobb kihívás a mászók számára mint a Csomolungma, mert bár a pakisztáni csúcs 237 méterrel alacsonyabb (8611 méteres "csupán"), mászás szempontjából nehezebb "terepet" jelent gleccserei, sziklafalai, jégcsuszamlásai és meredélyei miatt. A Jég és föld között izgalmas történet két testvérről, akik fiatalon vesztették el édesapjukat egy mászás során és akik emiatt életre szóló konfliktusba kerültek egymással. Ez a viszály megnehezíti életük legnagyobb kihívását a K2 hegyen. A film központi karakterei, a testvérpár: Peter Garrett (Chris O'Donnell) és Annie Garrett (Robin Tunney), illetve a gazdag és gátlástalan milliomos, Elliot Vaughn (Bill Paxton). A történet végig izgalmas és bemutatja a világ leg-vadregényesebb és legveszélyesebb hegyét is, lenyűgöző felvételekkel. Megismerhetjük a magas-hegyi mászás nehézségeit: a tüdő-ödéma veszélyét, az állandó hó és jég birodalmát csakúgy, mint a jégfalak és gleccserek megmászhatatlannak tűnő kihívásait.

127 óra

Forrás: LINK

Az Everesthez hasonlóan ugyancsak valós történetet bemutató 2010-es 127 óra az egyik leginkább emlékezetes és legsokkolóbb dráma, amit valaha filmre vittek. A rendező Danny Boyle az amerikai Utah állam hegyei közé kalauzol bennünket, ahol 2003-ban a 28 éves Aron Ralston szerencsétlenségét követhetjük nyomon. A fiatalember, mint a hegyek szerelmese épp egy elhagyatott vidéken vándorol, amikor egy sziklavájatba esik, ahol a jobb karja egy szikla és a kanyon fala közé szorul. Hollétéről senki sem tud, mert indulása előtt nem tájékoztatta barátait arról, hogy hová készül. Ralston 127 órát tölt étlen-szomjan a vájatban, a végén már hallucinálva és teljesen legyengülve. Végül szembe kell néznie azzal, hogy vagy levágja beszorult karját vagy ott hal meg 28 évesen a kanyonba rekedve. Aron a kar-levágást választja melyhez előbb el kell törnie saját karját, majd életlen bicskájával végrehajtania a műveletet. A főszerepben James Franco hatalmasat alakít. A 127 óra saját korlátainkkal állít szembe bennünket kiemelve az élni akarás mindent legyőző erejét. Aron Ralston a valóságban megmenekült és ma fél karral járja a világot, előadásokat tartva mindenhol a korlátainkkal való harcról. Suhajda Szilárdra emlékezve talán az ő alakja a legméltóbb példa a lehetetlennel való megbirkózás fontosságára, és arra hogy soha ne adjuk fel álmainkat és a harcot még akkor sem alig van esély a sikerre.   

Az idén nyáron már 54-et betöltő, de még mindig agyon jó formában lévő J.Lo új oldaláról mutatja meg magát az új-zélandi rendezőnő, Niki Caró akció-thrillerében. A film az "Anya" (The Mother) címet kapta és meglehetősen nagy népszerűséggel fut a Netflixen. Sikere nem véletlen: nagyon érdekes a téma és "A" kategóriásak az akciójelenetek is. Jennifer Lopez ezúttal egy vér-profi bérgyilkosnőt játszik, aki menekülésre és FBI tanúvédelemre kényszerül, hogy névtelenségben tudja kislányát. Ám egy nap a mexikói banda mégis a lánya nyomára bukkan és megkezdődik az igazi küzdelem.

Jennifer Lopez ezúttal kőkemény csajt alakít, aki több tucat embert ölt már meg. Jó közelharcban, mesterlövészként a világ legjobbjai között emlegetik és mindehhez még mesterien tud eltűnni üldözői elől is. Az alaptörténet szerint évekig él visszavonultan egy elhagyatott, havas, kis hegyi-erdei zugban, ám egyszer csak aktivizálnia kell magát újra, mert lánya a védelmére szorul. A banda, mellyel korábban ő is kapcsolatban volt és amelynek vezetőjével (Joseph Fiennes) egyszer szerelmi kapcsolatot ápolt, az életére tör és lányát akarja. A nő harca azonban reménytelenek tűnik: az ellene küldött csapat állig felfegyverzett és képzett harcosokból, bérgyilkosokból áll. Kezdetben mellette áll egy FBI ügynök (Omari Hardwick), ám a férfi korán a banda áldozatául esik. Innentől Jennifer tényleg csak magára számíthat.

Az Anya című Netflixes akciófilm nem csupán akciójelenetek halmaza, hanem egy magányos nő elszánt harcának bemutatása is gyermekéért. J.Lo pedig jól csinálja. Negatívum, hogy kicsit talán túl is tolja az egészet és egyetlen pillanatra sem látjuk meg benne a néha oltalomra szoruló nőt. A nőiesség és a szexis csábítás sem jelenik meg a filmben, J. Lo mindvégig kőkemény, férfias, elszánt, olyan, aki soha nem mosolyog és soha nem csábít. Ez azért picit sivárrá teszi az egészet.

Kapunk viszont közelharc jeleneteket, számtalan üldözést, izgalmakat, mesterlövész bravúrokat és hó-jetski száguldozást is a végén a havas fenyvesek között. Lehetett volna kicsit színesíteni a végkifejletet több érzelemmel, némi szerelemmel, esetleg néha hangyányi humorral de sajnos a sztori végig megmarad egy egyszerű, érzelemmentes, akciófilmes alaphangulatban. De nálam így is hajszállal az átlag fölé emelkedik, mert az elsőre hosszúnak tűnő 115 perces játékidő alatt nem unatkoztam (és ez ma már azért nagy szó, annyi a gyenge alkotás). Értékelés: 70%, vagyis 3 és fél csillag.

Annak idején 2014-ben a Galaxis őrzői legelső része James Gunn rendezésében, Chris Pratt - Zoe Saldana - Dave Bautista trió főszereplésével valódi siker-bombaként robbant a jegypénztáraknál és osztatlan elismerést okozott nem csak a Marvel-rajongóknál, de minden akció-vígjáték kedvelőnél is (szerte a világon). Ebben a részben a karakterek színesek és egyediek, a párbeszédek viccesek és jópofák, az alaptörténet pedig kedves és szórakoztató. Mindehhez egy igazi sztárparádé társul: a felsoroltakon kívül Bradley Cooper és Vin Diesel adták hangjaikat a filmtörténelem legaranyosabb lényeinek: Mordálynak és Grootnak. Előbbi egy mosómedve (amit következetesen tagad a forgatókönyv és maga a figura is [mármint hogy ő nem mosómedve]) Groot pedig egy humanoid növény (afféle mozgó fa), aki hatalmas erővel bír, de csak annyit tud mondani: "én vagyok Groot". Folytatva a sztárok felsorolását: Karen Gillan (ő a Jumanji vörös bombázója) játssza Nebulát, de felbukkan még Glen Close, Michael Rooker, Benicio del Toro és Djomon Hounsou is.

A kép forrása: LINK

Az első fejezet egy ütős kis csapat kalandjait mutatja be: Peter Quill (az űrvagány űrlord - Chris Pratt alakításában), Gamora a veszélyes bérgyilkosnő (Zoe Saldana), Drax az együgyű kigyúrt pusztító (Dave Bautista) és a két furcsa lény, a már említett mosómedve (Mordály) és a fa (Groot) részvétélével, míg a második rész egy nagyon félresikerült katyvasz Peter isteni eredetéről. A 2017-es második epizód sajnos sokkal kevesebb poénnal és töredéknyi jópofasággal illetve eredetiséggel ajándékoz meg bennünket. Ilyen előzmények után következett idén a harmadik fejezet, melyet minden rajongó óriási lelkesedéssel várt.

A legújabb rész sok tekintetben túlszárnyalja a másodikat: újra kapunk rengeteg poént, érdekes sztorit és látványos jelenetet viszont a legfőbb karakterek sajnos közelében sincsenek a legelső résznek. Ezúttal a főhősök a kis Mordályt akarják megmenteni, akiben megalkotói (az állatkísérletek elrendelői) annak idején egy titkos és halálos kapcsolót helyeztek el, mely kiolthatja életét és amelynek visszaállításához az Evolúció Mestere nevű őrült tudós főhadiszállását kell bevenniük. A cselekmény két szálon fut: miközben láthatjuk Mordály gyermekkorát (amit fogságban tölt miközben kísérleteket terveznek végezni rajta), a Peter Quill (Chris Pratt) vezette csapat küzdelmein is izgulhatunk, akik mindent megtesznek a tudós kiiktatásáért. Közben Mordály kómában fekszik és öntudatlanul várja megmentését.

A kép forrása: LINK

Ami jó a harmadik részben az a pörgősen gyors tempó, a sok helyszín és a temérdek ingerben gazdag jelenet és a nagyon sok izgulós küzdelem illetve poén a főszereplők között. Ami gyenge benne az főleg a legelső részben látható érett karakterek hiánya, a kevés eredetiség a főszereplőkben és a feleslegesen hosszú (elnyújtott) játékidő (hiszen a legelső rész még csak 120 perces, a harmadik viszont már 159). Idegesítőek a gagyira sikeredett lények is, melyekből ezúttal ezerszám kapunk (bár lehet olyan, akinek bejönnek, alapvetően "zs" kategóriásnak látszanak). Pozitívum ugyanakkor, hogy ezúttal az érzelmek szélesebb skáláját tapasztalhatjuk meg, a meghatódástól a nevetésen át, a szomorúságig és lelkesedésig. (Egyes jelenetek érzelmi alapon kétségtelenül magukkal tudják ragadni a nézőket.)

A kép forrása: LINK

A legelső rész fanjai kicsit csalódni fognak de akik csak a látványra figyelnek, azoknak biztosan bejön majd, akárcsak az érzelmesebb Marvelek kedvelőinek. Nálam a legelső rész 90 százalékához képest ez a harmadik epizód erős visszaesés, hiszen nem tudok rá 60% -nál többet adni (de ez így is több, mint a totál kudarc második fejezet, ami nálam 40 százalékos). De egy mozijegyet mindenképpen megér, mert ha hosszú is, de egy szórakoztató utazás fantáziavilágba. (Három csillagot kap tehát tőlem az 5-ből.)

Számolgathatjuk a napokat, mert hamarosan megjelenik az Extraction második része és folytatása, mely alkalomból érdemes visszaidéznünk kicsit az egyik legsikeresebb amerikai akciófilm-franchise előéletét.

Még 2020-ban jelent meg a Netflixen a Tyler Rake: A kimenekítés (Extraction) című akciófilm, Sam Hargrave rendezésében és az AGBO filmvállalat készítésében. A cég tulajdonosai egyébként azok a Russo testvérek, akik a Marvel-világban számtalan remek filmet készítettek rendezőkként. Az Extraction producereinek sorába egyébként Anthony és Joe Ruso mellett a főszereplő, Chris Hemsworth is bekerült. A végeredmény óriási siker lett 3 éve és a Netflix legnagyobb nézettségű produkciójává vált a menekülős történet.

Mi volt a siker oka? A pörgős akciójelenetek látványossága, az őrületes tempó, amit a sztori illetve a rendezés (és a script) diktál és persze Chris Hemsworth, aki teljes kommandós cuccban tolja végig az egészet, nagyon komoly verekedéseket és élvezetes tűzpárbajokat bevállalva. Valahogy hiteles, ahogyan ez a nagy darab pali leosztja a helyi rohamcsapatokat és ahogyan vérezve, összetörve és kimerülve de folyton meglóg előlük a kimenekítendő kis-sráccal. Mert az alaptörténet lényege kb ennyi: a rivális indiai maffia fejének kisfiát ki kell kimenekíteni az alvilági császár, Asif (Priyanshu Painyuli) bangladesi (dakkai) fogságából úgy, hogy közben a megmentő nyomában van a teljes helyi rendőrség és a dakkai különleges erők krémje (földön vízen levegőben). No meg ott van a helyi fő-fő kommandós, Saju (Randeep Hooda), aki a srác apjának dolgozik ugyan (tehát ő is a fiú kimentésén fáradozik) csakhogy az amerikaik átverésével és Tyler (Chris Hemsworth) kiiktatásával tervezi mindezt. Kettejük több összecsapása a film legjobb verekedési jeleneteivel ajándékoz meg bennünket.

A filmnek külön érdekessége, hogy 90 százalékának helyszíne Dakka városa, mely sajátos színvilágot és hangulatot ad az egészhez. A 17 milliós Dakka ugyanis a szegénység, a lepusztultság, a hihetetlen méretű tömegnyomor hazája és az ázsiai kultúrák teljes kavalkádját mutatja. Az utcákon tömegek hömpölyögnek, a házak egymásra préselődtek, mindenhol indiai, maláj, kínai fekete és ezerféle ember nyüzsög.

A menekülést olykor megszakítja egy-egy érdekes fejlemény: hol a maffiavezér, Amir Asif hatalmának érzékeltetése, ahogyan a rendőrség vezetőjét ugráltatja vagy épp a dakkai gyerek-bandákat vonja be a hajszába, hol pedig Tyler régi kommandós társának (David Harbournak) az árulása, Hemsworth ellen fordulva. Kettejük bunyója a film egyik legjobb jelenete. A történet végén nem tudni biztosan, hogy Tyler meghal vagy megússza, így természetesen a folytatás legnagyobb talánya az, hogy miként jut ki Dakkából a gyereket megmentő harcos. A folytatás előzetese:

Mindenesetre óriási várakozással számoljuk a napokat június 16-ig, hogy végre megnézzük a folytatást! Ebben úgy tudni, hogy egy grúz börtönből fog majd egy családot kimenekíteni Hemsworth (mégpedig egy helyi gengszter családját megmentve) és ezúttal is a gyönyörű Golshifteh Farahani lesz az összekötője. Úgy tűnik, hogy most majd a trópusi világ helyett havas, hegyvidék lesz Tyler menekülési terepe. Alig 5 hét és láthatjuk. A Jerico blog biztosan írni fog róla!

Isten hozott filmes blogomon!

A Jerico név részben történelem iránti érdeklődésemre utal, hiszen a Föld legősibb városa ma Jericho (már 10 ezer éve lakott település), mégpedig a Közel-keleten és mi utalhatna jobban a múlt iránti érdeklődésemre mint a világ legrégebbi városának neve. Ugyanakkor imádom a filmeket is és az egyik kedvenc filmemben így hívják azt a nyomozó-karaktert, akit Schwarzeneggert alakít (End of Days).

Itt, a Jerico blogon és a mafab oldalamon filmekről olvashatsz, főleg elemzéseket és kritikákat, mindig az őszinte véleményem alapján és mindig értékelésekkel. Csillagok adásával értékelek: 5 csillag a tökéletes film, 1 csillag a szinte nézhetetlenül gyenge produkció. De négy és fél csillagnál jobbat nem nagyon adtam eddig, mert hibátlan alkotás nincs.

Ami engem illet: egy elmélkedő grafomán bölcsész vagyok és monasztikus eremita egy csendes forradalmár lelkületével (és némi élettapasztalattal). Remélem visszatérsz a Jerico blogra és olvasóm leszel! Ha írnál nekem, ide címezd soraidat: jericoxp@gmail.com

[A "monasztikus" kifejezés egyébként azokra a régi szerzetesrendekre utal, melyeknek tagjai visszavonultan elmélkedtek, akárcsak azok az ősi eremiták, akik szintén az elmélkedésnek és gondolkodásnak szentelték egész életüket.]

Ahol szerintem érdemes elidőzni (FB oldalaikon is): Hetedik sor közepe, Cinematrix, Filmtekercs, IGN - Hungary, MozICom, Filmdroid, MoziUniverzum, Cinema City Magyarország, Index, hvg, Wide Screen, Filmszakértő, mafab, port.hu, AMC, Puliwood, Mozi24, Filmkedvelők közössége,