Nagyon vártuk már a Kimenekítés második részét a rendkívül sikeres 2020-as első epizód óta, mely akkoriban a Netflix legnézettebb filmje volt. Most megérkezett végre és lassan - lassan "befutnak" az első visszajelzések, vélemények is. Legtöbben természetesen az első epizódhoz hasonlítják és ez bizony elkerülhetetlen, ha egy sikerfilm folytatást kap.

A kép forrása: LINK

A 2020-as első fejezetnek három különlegessége volt: az első az egzotikus, különleges helyszín, a második Tyler Rake tragikus története, a harmadik pedig a véres-pörgős-üldözős rohanás, mely végigkíséri a filmet. A helyszínt illetően csak elismerés illeti a készítőket, ugyanis Banglades valóban egyedivé teszi az egészet. A dakkai utcaképek, a tömeg, az ázsiai kultúrák keveredése, a sajátos fény-használat tényleg emlékezetessé teszik az akciókat. Tyler Rake egyéni tragédiája pedig (kisfia elvesztésével) afféle halálos fegyverré változtatja a karaktert. Végül a pörgős akció-orgia egy "kommandós John Wick" jelleget ad a figurának, mely így kiemelkedik a sok akció-hő közül. A második részből már sajnos hiányzik az első "siker-faktor", az egyedi helyszín, hiszen a grúz hegyvidék és a Ausztria hófödte tájai meg sem közelítik inger-gazdagságban Bangladest.

A karaktert körbevevő dráma azonban erőteljesen megvan a második részben is: Tyler Rake (Chris Hemsworth) felépülésével veszi kezdetét és sógornőjének kálváriájával folytatódik, aki egy grúziai börtönben senyved (gyermekeivel, egy kamasz fiúval és egy kislánnyal). Természetesen Tyler nem hagyhatja ott őket és újabb rázós küldetésre vállalkozik ezúttal a grúz hegyvidékre. Erre a bevetésre elkíséri a csinos Nik is (Golshifteh Farahani). A gond csak ott van, hogy a sógornő férje a grúz maffia tagja, sőt a maffia vezérének, Zurabnak (Tornike Gogrichiani) a testvére. Ráadásul egy börtönből kell kihozni a családot, majd keresztül-verekedni fél Grúzián.

A film legjobb része a börtönből való szöktetés: a 23. és a 38 perc között, mert ebben a negyed órában tényleg töményen kapjuk az akciókat és az izgalmakat. Tyler verekszik, lő, bunyózik, menekül, harcol és kb ezerféle módon iktatja ki a rárontó rabokat és őröket. A börtön-udvaron játszódó jelenetért le a kalappal Hemsworth előtt, mert nagyon odateszi magát. Ekkor még úgy tűnik a néző számára, hogy a film alatt végig megmarad majd ez a pörgés, de sajnos fokozatosan lassul a tempó és kb a film közepétől inkább a dráma lesz a meghatározó. Még a vonaton szökés sok izgalmat hoz, de aztán tényleg lelassul a tempó és egy átlag-akciófilm szintjére kerül. És ott is marad.

A kép forrása: mafab.hu

Kapunk egy kis moralizálást is arról, hogy megbocsátható e egy család elhagyása egy halálos beteg gyerekkel és hogy szembefordulhat e egy kamaszfiú édesapja családjával, ha az terrorista eszközökkel ered édesanyja nyomába. Aztán kiderül: mindkét kérdésre igen a válasz. Felbukkan végre Tyler felesége is, Mia (Olga Kurylenko), akivel egy új konfliktus-szál bonyolítja a dolgokat. Érdekes, hogy Sam Hargrave rendező számos szereplőnél törekedett a karakternek megfelelő származású színész alkalmazására, hisz például Olga Kurylenko ukrán, a főgonosz Tornike Gogrichiani pedig valóban grúz gyökerekkel rendelkezik, miként több más szereplő is.

A film utolsó harmada hozza a végső összecsapást a grúz maffia-vezér és a családját menekítő amerikai ex-kommandós között. Az utolsó összecsapás Tyler és Zurab között valóban komoly bunyó, véres küzdelemmel. Igazából nagy meglepetés vagy fordulat nem nagyon akad, viszont a zárás nyitva hagyja az újabb folytatás lehetőségét. Idris Elba kétszer is felbukkan a megbízó szerepében, de mivel csak pár perces mindkét jelenete, nem nagyon érthető, hogy miért kellett éppen ő ehhez a szerephez (hacsak nem még egy húzó-nevet akartak a stáblistára).

A filmbeli főgonosz: Tornike Gogrichiani. Forrás: netflix.com

Ami a negatívumokat és pozitívumokat illeti: fő negatívum a jó kezdés utáni belassulás és a hihetőség. Az előbbiről ejtettem már szót, az utóbbin pedig elsősorban azt értem, hogy a jelenetek jelentős része nem túl hihető. Főleg például az, ahogyan a grúz magánhadsereg teljes fegyverzetben közlekedik harci helikopterekkel országok között, mindenhol szétlőve házakat, városrészeket. Egyszer Grúziában akcióznak, aztán Ausztriában. A helyi hadseregek, légierő, rendőrség gyakorlatilag nem léteznek a rendezés szerint. Ami a pozitívumokat illeti: még most is nagyon jól tolja a bunyókat Chris Hemsworth, ezekből kellett volna több a filmbe. Lehetett volna kicsit rafináltam (összetettebb) a forgatókönyv, de az azért jó, hogy nem egyetlen helyszínen játszódik az egész. Ám, hogy miért pont Ausztria a végső harcok helyszíne? Örök rejtély marad.

A Kimenekítés 2 egy korrekt-akciófilm, mely sajnos nem nagyon emelkedik ki a nagy átlagból. Az új fejezet nem tudja megidézni az első első rész különleges atmoszféráját és valahogy a pörgés is alacsonyabb hőfokon érezhető. Értékelésem az első rész 85%-nál sokkal alacsonyabb, max 70%, azaz 3 és fél csillag (az 5-ből).