Semmelweis Ignác Bécsben dolgozó magyar származású szülész-nőgyógyász szakorvos (és sebész) az "anyák megmentője" 1847-ben fedezte fel a gyermekágyi láz néven ismert szeptikus betegség okát (és megelőzését). Életéről Koltai Lajos rendezett életrajzi drámát, melyet a haza mozik jelenleg is vetítenek mégpedig nagy sikerrel országszerte. A főszerepeket Vecsei H. Miklós, Nagy Katica és Gálffy László játsszák, mindannyian emlékezetes alakításokat nyújtva.
Forrás: LINK
A híres magyar orvos életének főbb állomásairól, valódi sorsáról és haláláról a bekeretezett részben olvasható rövid összefoglalásunk:
Semmelweis a magyar reformkor és a forradalom (illetve szabadságharc) időszakában került a figyelem középpontjába Bécsben, ahol már rögtön diplomázását követően (vagyis 1844-től) aktív kutatásokat végzett több orvosi kérdésben is. Nehéz természetű embernek írják le a források, akivel nem volt könnyű kijönni. Végül 1847-ben a szülészet terén jött rá két nagyon fontos (forradalminak számító) összefüggésre: egyrészt arra, hogy a szülő nők halálát a boncolásokról szülésre érkező orvosok okozzák azzal, hogy átviszik a "hullamérget" a terhes anyákra, másrészt, hogy ez megakadályozható klórmeszes kézmosással. Felfedezését ellenkezéssel fogatták orvos-társai, mert nem akarták elismerni, hogy szerepük lehet a sok halálesetben a szülészeti osztályokon. A szülészeti módszerek megváltoztatása így csak lassan, fokozatosan ment végbe (jóval Semmelweis halála után). Az önfeláldozóan segíteni akaró magyar szülész-orvos élete a híres felfedezése dacára sem vált sikeressé vagy elégedetté: egy pesti kórház szülészeti osztályának lett ugyan a vezetője és meg is nősült (1857-ben vagyis éppen 10 évvel fontos publikálása után) illetve születtek gyermekei is (összesen 5, akik közül három megélhette a felnőtt kort) ám mégis korán halt meg, alig egy hónappal 47. születésnapja után (1865-ben). Halálának körülményei máig sem tisztázottak, csak annyi bizonyos, hogy egy elmegyógyintézetben történt (Döblingben) ahol az ápolók túl durva bánásmódja okozta halálát. Utolsó éveiben megszakadhatott kapcsolata saját családjával is, hiszen temetésére egyetlen rokona sem ment el. Élete tehát inkább volt szomorú és igazságtalan, mint boldog és sikeres, pedig neki köszönhette életben maradását sok ezer édesanya szerte a Habsburg Birodalomban (és a világon).
Koltai Lajos filmje vegyes ábrázolással mutatja meg Semmelweis Ignác valódi jellemét: egyik oldalon láttatja a nézővel furcsa természetét (a tényt, hogy nehezen jött ki munkatársaival [és mindenki mással]), a másik oldalon viszont kitér segíteni akaró önfeláldozására, óriási munkabírására és romantikus érzelmeire is, mely utóbbit egy elképzelt karakter, bizonyos Emma-nővér iránt táplált. (Kapcsolatuk kétségtelenül feldobja a filmet.)
Vecsei H. Miklós átütő alakítást nyújt melyben nem is annyira maga a színjátszás a kiemelkedő mint inkább szuggesztív jelenléte is kisugárzása a karakter megformálásában. Partnere, Nagy Katica (a filmbeli Emma szerepében) méltó társa, szintén emlékezeteset nyújtva. Kettejük között érezhető az érzelmi kapcsolat, hiteles a románcuk is, mely azonban kissé túl puritán kiteljesedést kap. A rendezés rendkívül visszafogottan bánik ezzel a sajátos románccal, melyből teljesen kimaradnak a szenvedélyes jelenetek.
Gálffi Lászlóé a harmadik nagy alakítás, akiről annyi közeli képet kapunk (érthetetlen okból), hogy vonásai jó időre emlékezetünkbe vésődnek. Ettől függetlenül kiemelkedő játékot kapunk tőle is Klein főorvos megformálásakor, egy összetett személyiség bemutatásával. Karaktere a maradi orvosok mintapéldája, azoknak a szülészeknek megtestesülése, akik akadályozni próbálták Semmelweis forradalmi újításait. Ám idővel Klein elismeri a magyar orvos érdemeit, Gálffi László pedig mesterien jeleníti meg mindkét Klein doktort (a betokosodott bürokratát és a bűnbánó megtértet is).
A Semmelweis egy nagyon jól megrendezett, magas színvonalú színészi teljesítményeket felvonultató dráma, mely elgondolkodtat bennünket arról, hogy az igazán jó emberek, a nagy jellemek és különleges egyéniségek gyakran kényszerülnek méltatlan életre (és halálra), néha még akkor is, ha munkásságuk és tetteik alapjaiban változtatják meg a világot.
