Suhajda Szilárd 2023 május 25-én halt meg a világ legmagasabb hegycsúcsának meghódítása közben, 8780 méter magasan, a magyar hegymászók közül elsőként oxigén-palack nélkül eljutva ebbe a hihetetlen magasságba (karnyújtásnyira megközelítve a csúcsot). A magyar társadalom erősen megosztott a 40 éves hegymászó teljesítményének megítélésében, én azonban egyértelműen azok közé tartozom, akik elismeréssel és tisztelettel tekintenek Suhajda Szilárdra, mert a lehetetlennel határosra vállalkozott. Olyasmire, ami az egész bolygón eddig csak 193 embernek sikerült: plusz oxigén nélkül feljutni a világ legmagasabb pontjára, majd visszatérni onnan épségben. Az ilyen kivételes teljesítmény szerintem tiszteletet érdemel és mindazok is elismerést és főhajtást érdemelnek, akik vállalva a kockázatot elég bátrak és elszántak ahhoz, hogy megpróbálják. Suhajda Szilárd pedig közéjük tartozik. Felkészült az útra, hiszen előtte megmászta a szintén 8 ezer méter feletti K2 hegycsúcsot, a Föld második legmagasabb hegyét (szintén oxigén-palack nélkül). Ha a Mount Everest megmászásával sikerrel járt volna, azzal történelmet ír és ma egy ország méltatná. Én azonban így is méltatom, mert megpróbálta a lehetetlent. Suhajda Szilárd előtti főhajtásként nézzük a filmtörténelem három legjobb hegymászós filmjét.

Everest

Forrás: LINK

A Baltasar Kormákur rendezte 2015-ös Everest című film a Csomolungma eddigi legnagyobb tragédiájának, az 1996-os Rob Hall - Scott Fisher féle csúcstámadásnak állít emléket. Több mint 27 évvel ezelőtt a világ akkori legjobb hegymászói amatőr csúcstámadókat kísértek a Mount Everestre. A csapat túlnyomórésze fel is jutott a csúcsra, ám visszafelé tartva az időjárás hirtelen megváltozott és pokoli hóviharral csapott le mindenkire a hegyen. A hegymászók egy része, köztük Rob Hall (túravezető), Andy Harris (hegymászó), Scott Fisher (túravezető), Jasuko Namba (hegymászó) és az amatőr Doug Hansen a halálzónában rekedtek (és fagytak meg). Volt, aki hihetetlen teljesítménnyel képes volt arra, hogy lejjebb ereszkedjen és így megmeneküljön, például Beck Weathers. Ám az amatőr hegymászó elvesztette összes ujját és orrát is a nagyon súlyos fagysérülések miatt. Kormákur filmje teljes történethűséggel dolgozza fel az eseményeket, felhasználva két túlélő, Jon Krakauer és Beck Weathers leírásait (melyekből könyv is készült "Ég és Jég" illetve "Túléltem az Everestet" címmel [az utóbbi az ujjait elvesztő Weathers könyve]). Az egyik kulcsszereplő Jason Clarke külsőre is hasonlít Rob Hallra és a többiek esetében is törekedtek a párhuzamokra: Jake Gyllenhaal például kitűnően alakítja a másik túravezetőt, Scott Fishert, akinek halál-helyét ma is kőhalom jelzi a Mount Everesten. Kiemelendő még Josh Brolin alakítása, aki Beck Weathers-ként nyújt emlékezeteset.

Jég és Föld között

Forrás: LINK

Matin Campbell 2000-ben készült hegymászós filmje a Jég és föld között (Verical Limit) a második legjobb akció-dráma, amely magas-hegyi csúcstámadásokról készült. Ezúttal azonban nem a Mount Everest, hanem a világ második legnagyobb hegye, a K2 adja a helyszínt. Sok szakember szerint a K2 nagyobb kihívás a mászók számára mint a Csomolungma, mert bár a pakisztáni csúcs 237 méterrel alacsonyabb (8611 méteres "csupán"), mászás szempontjából nehezebb "terepet" jelent gleccserei, sziklafalai, jégcsuszamlásai és meredélyei miatt. A Jég és föld között izgalmas történet két testvérről, akik fiatalon vesztették el édesapjukat egy mászás során és akik emiatt életre szóló konfliktusba kerültek egymással. Ez a viszály megnehezíti életük legnagyobb kihívását a K2 hegyen. A film központi karakterei, a testvérpár: Peter Garrett (Chris O'Donnell) és Annie Garrett (Robin Tunney), illetve a gazdag és gátlástalan milliomos, Elliot Vaughn (Bill Paxton). A történet végig izgalmas és bemutatja a világ leg-vadregényesebb és legveszélyesebb hegyét is, lenyűgöző felvételekkel. Megismerhetjük a magas-hegyi mászás nehézségeit: a tüdő-ödéma veszélyét, az állandó hó és jég birodalmát csakúgy, mint a jégfalak és gleccserek megmászhatatlannak tűnő kihívásait.

127 óra

Forrás: LINK

Az Everesthez hasonlóan ugyancsak valós történetet bemutató 2010-es 127 óra az egyik leginkább emlékezetes és legsokkolóbb dráma, amit valaha filmre vittek. A rendező Danny Boyle az amerikai Utah állam hegyei közé kalauzol bennünket, ahol 2003-ban a 28 éves Aron Ralston szerencsétlenségét követhetjük nyomon. A fiatalember, mint a hegyek szerelmese épp egy elhagyatott vidéken vándorol, amikor egy sziklavájatba esik, ahol a jobb karja egy szikla és a kanyon fala közé szorul. Hollétéről senki sem tud, mert indulása előtt nem tájékoztatta barátait arról, hogy hová készül. Ralston 127 órát tölt étlen-szomjan a vájatban, a végén már hallucinálva és teljesen legyengülve. Végül szembe kell néznie azzal, hogy vagy levágja beszorult karját vagy ott hal meg 28 évesen a kanyonba rekedve. Aron a kar-levágást választja melyhez előbb el kell törnie saját karját, majd életlen bicskájával végrehajtania a műveletet. A főszerepben James Franco hatalmasat alakít. A 127 óra saját korlátainkkal állít szembe bennünket kiemelve az élni akarás mindent legyőző erejét. Aron Ralston a valóságban megmenekült és ma fél karral járja a világot, előadásokat tartva mindenhol a korlátainkkal való harcról. Suhajda Szilárdra emlékezve talán az ő alakja a legméltóbb példa a lehetetlennel való megbirkózás fontosságára, és arra hogy soha ne adjuk fel álmainkat és a harcot még akkor sem alig van esély a sikerre.