A The Mechanic franchise valójában két akciófilmből áll: az egyiket 2011-ben Simon West rendezett, a másikat pedig 2016-ban Dennis Gansel. A "szerelő" (vagy műszerész) címet viselő, nálunk "mestergyilkos" címmel megjelenő sztorik középpontjában egy profi bérgyilkos áll, ő Arthur Bishop, aki különleges képességei révén a legjobb verekedő, a legprecízebb mesterlövész és a legtapasztaltabb kommandós az egész világon. Ezt tényleg bizonyítja is hihetetlen bevetései alkalmával (mindkét filmben). A második epizódban, mely a "feltámadás" alcímet viseli egy olyan megbízást kap, melyet nem utasíthat el, mivel elrabolt barátnőjével zsarolják meg. A film ennek a különleges bevetéssorozatnak a sztoriját mutatja be rengeteg bunyóval, temérdek akcióval (vízen, víz alatt, szárazföldön) és nagyon sok lövöldözéssel (amúgy Statham-módra, kőkeményen és villámgyorsan)

A kép forrása: IMDb

Az itt következő bekeretezett részben a film alaptörténetéről írunk - némi spoilerrel - így, ha nem akarsz tudni a sztoriról semmit, ugord át:

A mestergyilkos feltámadás egy nagyon látványos és izgalmas akciófilm melyben Jason Statham szinten minden akciófilmes képességét megcsillogtatja: látjuk őt villámgyors bunyókban, üldözéses jelenetekben, nyaktörő mutatványok során ég és föld között és tengeri bevetéseken is. Ráadásul ezúttal kapunk több egzotikus helyszínt is, hiszen a film kezdő akciójelenet után (mely egyébként a gyönyörű Rióban játszódik és ütősebb mint bármelyik James Bond nyitójelenet) hősünk egy trópusi szigetre kerül, ahol festői a környezet és ahol megismeri a valóban igézően szép Jessica Albát. (Később az ő elrablása miatt indul el a már említett bevetés-sorozatra).

A kép forrása: what-song.com

Megcsodálhatjuk tehát a Statham kigyúrt izomzatát és Alba kisasszony gyönyörű formáit is (kinek - kinek ízlése szerint) egy romantikus jelent-sor közepette, amit aztán full akció-áradat követ végig a film zárásáig. Színvonalasak és baromi látványosak mindezek, így egyetlen percig sem unatkozunk. A film utolsó harmadában bukkan fel az öregedő, de még mindig hitelesen játszó Tommy Lee Jones, mint alvilági fegyver-kereskedő és nagy-stílű maffiafőnök. Jelenléte ugyanúgy dob a filmen egyet, mint Jessica Alba, aki határozottan megcsillogtat valamit színészi kvalitásaiból.

Blogunk a legjobb akciófilmek TOP-12-es listájának összeállításakor a Mestergyilkos feltámadást is felvette erre a felsorolásra (mégpedig az előkelő hetedik helyre), mert maximálisan elnyerte tetszésünket az igényes akciók sora, az ütős rendezés és a három alakítás is (Statham, Alba és az öreg Tommy Lee produkciója) Értékelésünk nem is lehet kevesebb, mint 85%. Főleg akciófilm kedvelőknek ajánljuk. Nekik alapfilm.

Az ügynök-filmek mára külön kategóriát alkotnak a mozgókép rajongóinál, olyan sok készül belőlük napjainkban és annyira népszerűekké is váltak a műfaj kedvelőinél. A James Bond sztorik, Bourne mozik és Mission Impossible filmek elkényeztetnek bennünket gazdag látványvilágaikkal és remek akció-jeleneteik sokaságával. Nem véletlen, hogy a Netflix is szeretne ebből a bizonyos a siker-világból, így Tom Harper rendezésében elkészítették a maguk ügynök-film változatát a gyönyörű Gal Gadot főszereplésével.

Aki nem szeretne tudni semmit az alaptörténetről, ugorja át az itt következő bekeretezett részt:

A Rachel Stone látványban és költségvetésben nem éri ugyan el a Mission Impossible és James Bond filmek minőségi színvonalát, viszont így is szórakoztató és izgalmas, mert a rendezés illetve Gal Gadot játéka feldobják a végeredményt. Kapunk remek helyszíneket például: a nyitójelenet még havas hegyvidéken játszódik, később viszont mediterrán városokban járunk (mint Lisszabon) és földön, égen levegőben játszódó izgalmakban lehet részünk. Gal Gadot kitesz magáért: láthatjuk őt egyszerű farmerban, később síelve, ejtőernyőzve, fürdőruhában, nagy-estélyiben, miközben bunyózik (nem is akárhogyan), autós-üldözésekben vesz részt és tűzpárbajokat vív, pusztítva mindenkit, aki az életére tör.Itt jegyezném meg, hogy Gal Gadot nem az a kimondottam elkényeztetett, hollywoodi színész-lányka, hiszen - bármilyen hihetetlen is - de fiatalon az izraeli hadsereg erőnléti kiképző altisztjeként szolgált két éven keresztül. Az itt szerzett tudása tükröződik a verekedési jelenetekben, melyeket egészen biztosan könnyebben vettek fel.

A kép forrása: whattowatch.com

A filmben Gal Gadot ellenfele Jamie Dornan, aki A szürke ötven árnyalata című romantikus drámából lehet ismerős, melyben ő alakítja a gazdag üzletembert, aki szenvedélyes viszonyt folytat Dakota Johnsonnal. Ezúttal egy kőkemény és veszélyes ügynök, aki a jók ellen harcol. A szereplők között találjuk Matthias Schweighöfert, aki a Tolvajok hadseregében olyan emlékezetesen hozza a átlagemberből lett páncélszekrény-guru karakterét. Ezúttal a Charter szervezetének informatikusa, aki a háttérből instruálja a terepen dolgozó ügynököket (jelent esetben főleg hősnőnket).

A Rachel Stone megidézi a legjobb ügynök-filmeket, hiszen itt is felbukkannak remek kütyük, kapunk nagy üldözéseket, bunyókat, lövöldözős jeleneteket és rejtélyeket. Aki nem egy világmegváltó Bond-filmet vár, hanem beéri mindezekkel, nem fog csalódni. A sok lehúzás és fikázás után legyen a mi posztunk egy pozitív kritika a film megtekintése mellett. Nekünk tetszett. Értékelés: 65-70%.

Jon Turteltaub 2018-as filmje az őscápáról (vagy megalodonról) a kritikusoknál nem aratott osztatlan sikert annak idején (és az IMDb-n sem tarolt) mégis hatalmas érdeklődéssel ment öt éve a mozikban, így egyértelmű sikerként könyvelhető el. Jason Statham megfelelő főszereplőnek bizonyult, noha korábban nehéz volt elképzelni egy mélytengeri vagány (búvár-tehetség) bőrében, hiszen főként jól verekedő bűnözőként vagy rendőrként ismertük. De bejött a rendezői taktika: jól állt neki a tengeri küzdelem. Csak keveseknek tűnt fel, hogy fiatalon Statham próbálkozott vizes sportokkal, toronyugró volt szülőhazájában (Angliában) és sportszerű búvárkodással is foglalkozott. A Meg sikerét néhány év szünet követte, majd új rendezővel, Ben Whetaley direktorkodása mellett megkezdődtek a Meg 2 forgatásai.

A kép forrása: fangirlish.com

Bevallom, nekem tetszett az első rész, megvett a Jason Statham - Bingbing Li - Clif Curtis trió, mert stílusos természetességgel alakították karaktereiket. A csinos kínai színésznőt láttam már a Kaptár 5-ben és a Transformers 4-ben, Cliff Curtis pedig a Hobbs & Shaw -ban Dwayne Johnson bátyjaként volt szimpatikus számomra. (Bár korábban a Die Hard 4-ben emlékezetes volt, mint Bowman ügynök.) Ugyanakkor nehezen tudtam elképzelni, hogy az új rendező hogyan tud még többet kihozni a megalodon sztorijából. Aztán megnéztem a filmet a moziban és meglepődtem: sikerült ugyanis a bravúr, a Meg 2 még izgalmasabb és pörgősebb mint a 2018-as első rész.

Azt is mondhatnánk ez a film egy igazi akció-bomba, mely úgy a 20. - 30. percben robban és utána nem is áll le: újabb és újabb robbanásokkal bombázza érzékszerveinket. Ezúttal a főszereplők közt nincs ott Bingbing Li, helyette viszont a főgonosz üzletasszony karakterében láthatjuk Sienna Guilloryt (a Kaptár 2 csinos kék ruhás hősnője), kapunk egy spanyol Mickey Rouke -t, ő Sergio Peris-Mencheta a neki dolgozó bérgyilkos és egy csinos kutató-lányt, Rigast (Melissanthi Mahut), aki végig-harcolja a filmet Jonas oldalán. A régi szereplő-gárdából megmaradt Statham mellett Cliff Curtis és a vicces fekete fickó: Dj (Page Kennedy), aki ezúttal már tud úszni, mi több verekedni is (egyiket sem rosszul).

Annyi izgalmat pakoltak az egészbe, hogy többet egyszerűen nem is lehetett volna. Egyszerre izgulhatunk ugyanis a jet-ski zsonglőr Stathamért (aki a megalodonokkal harcol a nyílt tengeren), a szigetre támadó óriáspolip elől menekülő fürdőzőkért és a rossz-fiúkkal harcoló csapatért, akik tűzpárbajt vívnak a bárgyilkosokkal. Ráadásul ott vannak az új-fajta lények is, a krokodil-szerű dínók, amelyek mindenkire rátámadnak, válogatás nélkül (kint a parton!).

A kép forrása: LINK

Nagy ötlet volt kétéltűeket is beletenni a filmbe, mert így szárazföldi kalandokat is átélhetünk (bár azt ne feszegessük, hogy miként élhettek kétéltűek 10 ezer méter mélyen, miközben évmilliókon keresztül megőrizték azt a képességüket, hogy a szárazföldön is lélegezni tudjanak).

A Meg 2 elsősorban látványban erős és az izgalmakban, melyekből annyit kapunk mint 3 másik akciófilmben együtt sem nagyon. Nekem nagyon tetszett és a 116 perc szinte elillant annyi ingert kellett befogadnom. Az egész egy folyamatos akció-orgia, így elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a látvány-filmeket és nem annyira kukacoskodnak a hihetőség kérdéseit illetően. Nálam saját kategóriájában 80%-os. Kitűnően szórakoztam.

A Marvel története egészen 1939-ig nyúlik vissza, amikor ezen a néven létrejött az első média-vállalkozás az Egyesült Államokban. Az alapító Martin Goodban média-mogul volt. A cég eredetileg a Marvel Science Stories nevet viselte, melyet később változtattak Marvel Comicsra (1960 körül) [forrás]. Az első szuperhős figura 1941 márciusában került az amerikai újság-pavilonokba a Marveltől, ő volt Amerika Kapitány.

A kép forrása: filmsor.hu

Ami a Marvel figurák filmvilágban történő megjelenést illeti: a The Walt Disney Company által 2009 óta tulajdonolt, de 1993-ban alapított Marvel Entertainment sikeres leányvállalatként már évek óta ontja a Marvel Comics képregénykiadó sikeres történeteit látványos filmek formájában. Ez az úgynevezett "Marvel-világ", mely Amerika képregény történetének több évtizedes hőseit eleveníti meg, külön rajongótábort gyűjtve, sajátos képi megközelítésekkel, meseszerű, de nagyon látványos jelenetek, alakok, hősök szerepeltetése mellett.

Minden Marvel-rajongó kialakította már a maga saját kedvenceinek listáját, a Jerico blog sorrendje itt látható, a felsorolás alatt rövid indoklással, főleg a lista első három helyezettjeit illetően.

1. A galaxis őrzői (2014) [kritika]
2. Thor: Ragnarök (2017) [kritika]
3. Amerika Kapitány: Polgárháború (2016) [kritika]
4. Amerika Kapitány: Az első bosszúálló (2011) [kritika]
5. Amerika Kapitány: A tél katonája (2014)
6. A Vasember (1.) Iron Man (2008) [kritika]
   
7. Bosszúállók (3.): Végtelen háború (2018)
8. Dr Strange (2016)
9. Pókember (2002)
10. Deadpool (2016)
11. Vasember 2 (2010)
12. Vasember 3 (2013)

Az első két film, a Galaxis őrzői és a Thor: Ragnarök valójában holt-versenyben vannak egymással, mert mindkettőben közös a vicces-könnyed, humoros stílus. Szerethető karaktereket kapunk bennük és egy-egy jó sztorit, mely szórakoztató és izgalmas is. A galaxis őrzőiben a három fő karakter: Peter Quill (Űrlord, alias Chris Pratt), Gamora (Zoe Saldana) és Drax (Steve Bautista), akikhez két furcsa lény is társul: Mordály (Rocket, a mosómedve [aki tagadja, hogy az volna]) és Groot (az emberszerű fa). Véletlenül sodorja őket egy csapatba a sors, de onnantól együtt küzdenek a gonoszok ellen: Ronan és Thanos legyőzéséért. Az egész valahogy jópofa és ha megnézzük kalandjaikat azon kapjuk magunkat, hogy izgulunk értük (és gyakran felnevetünk). A galaxis őrzőiben remek zenéket is kapunk, mint a Blue Swede - Hooked on a Feeling (1974) vagy a Marvin Gaye & Tammi Terrell: Ain't No Mountain (1967) A Galaxis őrzőinek másik két része: a 2017-es második és 2023-as (idei) harmadik epizód sajnos már feleannyira sem jó, mint a 2014-es eredeti.

A 2017-es Thor Ragnarök nagyon hasonló stílusú film, mint a Galaxis őrzői, természetesen itt is kialakul egy csapat a gonoszok ellen, de itt van egy egyértelműen középponti figura is: Thor, a mennydörgés istene (Chris Hemsworth) és Odin főisten fia. Neki kell legyőznie nővérét Helát (Cate Blanchett), amihez a saját oldalára kell állítania (és ehhez előbb legyőznie) Hulkot. A hatalmas zöld szuperhősből ki kell jönnie Bruce Bannernek, hogy azután közösen induljanak Asgar megmentéséért. Rengeteg sztár is szerepel a Ragnarökben: Tessa Thompson (valkűrként), Mark Ruffalo (Bruce Banner alias Hulk), Idris Elba (Heimdall), Jeff Goldblum (a Sakar játékmestere), Tom Hiddleston (Loki bőrében) és sir Athony Hopkins (Odinként). Chris Hemsworth Thorként végig egy esendő figura, aki egyik oldalon erős, félelmet nem ismerő hős, a másikon vicces pasas, akinek nem mindig jön össze minden.

Az Amerika Kapitány filmek kicsit más jellegűek. A Marvel legrégibb karaktere Steve Rogers (Chris Evans) az igazság bajnoka, aki nem istenség (mint Thor és Peter Quill is a Galaxis őrzőiből, aki egy istenség fia), hanem egyszerű halandó, akiből egy kísérlet tett szuperhőst. A kísérlettel lesz ő Amerika Kapitány, aki mindig fellép a gonoszság ellen és összefogja a bosszúállókat. A karakter 1939-es megszületésekor a gonosz még maga Hitler volt, aki akkoriban megtestesítette a nácizmus képében megjelenő legfőbb fenyegetést az emberiségre. A nácizmus mint történetszál még megvan az első Amerika Kapitány epizódban is, hiszen a hidrát nácik alapítják. Később pedig új gonoszok jelennek meg, akik ellen Steve Rogers harcolni kényszerül. A három eddig elkészült Amerika Kapitány film közül a legjobb a Polgárháború, mert remek a sztorija, itt csapnak össze egymással a szuperhősök és itt kapunk igazi mondanivalót is, az elveinkért való kiállás fontosságáról. Amellett nagyon látványos rész, tele akciókkal, összecsapásokkal, poénokkal.

A kép forrása: ameera.republika.co.id

Ami a lista további elemeit illeti: a három Amerika Kapitány rész után nálam a Vasember legelső, 2008-as része következik, de a másik két Vasember epizód is helyet kap a felsorolásban (igaz csak a lista végén). Robert Downey Jr a lehető legjobb választás a szerepre, szinte benne él a karakterben. A legelső epizódban megismerjük a figura történetét, azt ahogyan Tony Stark fegyvergyárosból szuperhős lesz különleges fejlesztésű fegyverrendszere révén, melyet ruhaként képes viselni.

Kedvencek még Dr Strange, Pókember és Deadpool, mert mindhárom nagyon egyedi történetben jön létre, ezt teszi őket rokoníthatóvá. Dr Strange jól menő sebészből lesz szuperhős, Peter Parkert egy pók csípi meg, Deadpool pedig hasonlóan Amerika Kapitányhoz egy tudományos beavatkozással lesz szuper-erővel bíró. Közülük a legnagyobb bohóc természetesen Deadpool (Ryan Reynolds). A Bosszúállók epizódjai összehozzák a Marvel-szuperhősöket, de az eddig elkészült 4 rész közül csak a 2018-as harmadik fejezet, a Végtelen háború (Infinity War) elég jó annyira, hogy bekerüljön az első 10-be (nálam legalábbis). Az első kettő gyenge, a negyedik pedig túl lehangoló a sok szuperhős halálával. Kiakasztó, hogy a nagy Thanos-csettintést csak egyetlen Galaxis őrzői-tag él túl, a kis Mordály.

Akadnak még a felsoroltakon kívül is szimpatikus Marvel-karakterek, mint például a Fekete özvegy (Scarlett Johansson) - akinek filmje: a Black Widow tökéletesen elnyerte tetszésem, de a TOP részektől ő is elmarad - illetve Sólyomszem, Falcon és Wanda, akik egyelőre nem kaptak önálló spin-off filmeket. A szimpátia-lista (karakterekből) most így nézne ki nálam: Steve Rogers (Kapitány), Peter Quill (Űrlord), Thor, Vasember, (Tony Stark) Fekete özvegy (Natasha Romanoff), Dr Strange (Stephen Strange), Bruce Banner (Hulk), Deadpool, Pókember, Falcon, Sólyomszem, Wanda.

A Marvel sajátos világ, szeretetéhez kell, hogy legyen fantáziánk és gyermeki énünk felidézésének képessége. De ha mindez adott, akkor filmek tucatjainak szórakoztató megtekintése a jutalom. Ezen világ 12 legjobbját ajánlom mindenkinek.

Felhasznált anyag:

• A Marvel és DC filmek világa - filmworldsvillam.blog.hu (2017.01.28.) Fortress

Robert Oppenheimer (1904-1967) amerikai fizikus volt, aki a második világháború alatt 1943 és 1945 között Új-Mexikóban (Los Alamos) az amerikai kormány megbízásából az első atombomba kifejlesztésén dolgozott (Ez volt a Manhatten-terv). Munkáját kiemelten fontosan tartották a szövetségesek, mert Hitler is hasonló kutatásokat végeztetett és mindenképpen meg akarták őt előzni plusz Japán végső legyőzéséhez elengedhetetlennek tűnt egy új fegyver bevetése (Japánra ledobása).

A kép forrása. LINK

Oppenheimer kutatásait végül siker koronázta: 1945 nyarára befejezte munkáját és 1945 július 16-án megtörtént az első kísérleti atomrobbantás is az Új-mexikói sivatagban. Ekkor mondta állítólag sokat idézett sorait a Bhagavad-gítából: „Én vagyok a halál, világok pusztítója” Sokak szerint ekkor döbbent rá arra, hogy mennyire pusztító fegyvert teremtett. Mégis büszke volt tudományos munkájára és arra, hogy zsidóként hozzájárulhatott Hitler legyőzéséhez, aki 1945-re már közel 6 millió zsidót öletett meg haláltáboraiban.

Ambivalens érzések kavaroghattak tehát Oppenheimerben: egyik oldalon a döbbenetet érezhetett az általa teremtett eszköz pusztító erejét látva, másik oldalon a tudományos siker és a háborús győzelemhez való hozzájárulás öröme munkálhatott benne.

A hirosimai atombomba és hatása. Forrás: LINK

Az általa kifejlesztett atombombával ugyanis Amerika végül gyorsan legyőzte Japánt. Miután 1945 augusztus 6-án és 9-én ledobtak egy-egy atombombát Hirosimára és Nagaszakira (százezreket megölve), Japán békét kért. A fegyverszünetet 1945 szeptember 2-án írta alá Sigemicu Mamoru japán külügyminiszter a USS Missouri fedélzetén (a Tokiói-öbölben).

Oppenheimer élete mégsem volt boldog: bár a háború után egy ideig elhalmozták kitüntetésekkel és általános megbecsülés övezte, az 1953-ban hatalomra kerülő Eisenhower-kormányzat megfosztotta tisztségeitől (az atomenergia bizottságban betöltött jogkörétől). Ezt követően kommunista szimpatizánsnak kiáltották ki, ami miatt népszerűsége nagyon sokat csökkent szerte az országban. Kegyvesztett lett minden téren. Később ugyan, 1963-ban rehabilitálták, valójában mellőzött emberként halt meg, mégpedig 1967-ben (62 évesen) gégerákban. Ma sem tudni hogy rák-betegsége kialakulásában lánc-dohányossága vagy a kísérletei alatt kapott sugárzás játszott e nagyobb szerepet.

Robert Oppenheimer (1904-1967) Forrás: biography.com

Oppenheimer életéről Christopher Nolan készített filmet, melyet hamarosan a magyar mozik is bemutatnak. Az atombomba elkészítőjét Cillian Murphy alakítja és a filmben szerepel egy egész sor amerikai sztár is: Matt Damon, Robert Downey Jr, Emily Blunt, Matthew Modine, Josh Hartnett, Kenneth Branagh ... stb.

A poszt címében feltett kérdésre - mely szerint "Jó film-téma e Oppenheimer élete" - egyértelműen igen a válasz, hiszen végre megismerhetünk egy különleges embert, akinek belső vívódásai, kétségei más megvilágításba helyezhetik korunk legpusztítóbb fegyverének elkészítőjét. A film - melyet az egyik legjobb ma élő rendező, Christopher Nolan készített - július 20-án kerül a mozikba.

Nagyon szeretek a mafabon írni, mert korrekt oldal. De sajnos még itt is akadnak alpári emberek, akik többek közt zsidózással támadnak másokra. 

A fenti irományok Marquis Sabnock néven írogató illetőtől tanulságosak, mert úgy tűnik ez a tónus még nem tűnt el teljesen a hazai internetes felületekről. Kiegészítésül tenném hozzá: nem vagyok zsidó származású (sváb felmenőim vannak, akik mind katolikusok), a kolléga valószínűleg a Jerico név miatt hitte talán az izraelita gyökereket. Gondolom utánakeresett a település fekvésének, melyen mellesleg ma palesztinok, arabok élnek.

A másik felhasználó sértegetése rejtett agressziót a származásba való belekötés pedig műveletlenséget és rosszindulatot takar. A szóban forgó illető egész életét a mafabon tölti (már 100 ezer körüli pontnál tart) és elég szánalmas, hogy ennyire nincs élete. A nick neve egyébként egy videojáték-karakter, így valószínűleg kamasz korú, vagy egy nagyon infantilis felnőtt. De megtalálható a mafabon még más neveken is, mint Strandolós srác és Black Demon (és valószínűleg: OkosMajom).

Ha tippelnem kellene talán egy középiskolás, akinek nincsenek barátai és semmiféle elfoglaltsága, csak a horror-fimekről való irkálás a mafabon. Igazából sajnálnám, ha nem olvasnák sokan az írásait. Mert így nem tudom sajnálni, hiszen terjeszt valami olyan alpáriságot és ostobaságot, amelyen már rég túllépett a mai fiatalság értelmesebb része. 

A mafab közösségét is sajnálom, hogy Sabnock trágárkodásait azóta is el kell viselniük a fórumon sajnos. Maga az oldalt (mármint a mafab) továbbra is nagy kedvencem, mert szerkesztőik hozzáértőek és korrektek. Továbbra is ajánlom a felületet mindenkinek (és én is továbbra is használni fogom) mert filmek terén a legjobb az összes hazai mozis honlap "versenyében". Az olyan alakokhoz viszont mint a posztomban említett illető, türelmet javasolok és azt, hogy velem ellentétben ne bocsátkozzon senki vitába vele. Igazából nem éri meg.

James Cameron, aki a Titanic, a Terminátor és az Avatár filmek "atyja" is, különleges filmmel ajándékozta meg rajongóit 1989-ben, amikor megrendezte a The Abyss (A mélység titka) című sci-fit. A sztori önmagában is nagyon érdekes, de a helyszín egyenesen elvarázsolja a nézőt, ugyanis az óceánok mélységébe kalauzol bennünket. Konkrétan az Atlanti-óceán egyik legmélyebb árkába a Kajmán-árokba a Karib-tengeren, mely 7686 méter (!) mély. Ez önmagában is rendkívüli, de a script egy egészen elképesztő sztorit is tesz az egészhez: idegen bukkannak fel a mélyben. Olyan élőlények, melyekről semmit sem tudunk.

A kép forrása: LINK

Cameron a forgatás alatt teljesen "rákattant" a mélytengerekre, így amikor 8 évvel később rendezőt kerestek a Titanic-filmhez, azonnal igent mondott. A Titanic forgatásai alatt több tucatszor ereszkedett le a közel 4 ezer méteres mélységben lévő roncshoz és a mélytengerek szerelmese lett. Később, 2012-ben arra is vállalkozott, hogy lemerüljön a Föld legmélyebb pontára, a Mariana-árokba, mely 11 034 méter mély.

Visszatérve a Mélység titka című filmhez: ízelítőt kapunk az örök sötétség birodalmából, mert a helyszín az Atlanti-óceán legmélye (valahol Kuba partjai közelében), ahol egy kutatóbázison Virgil Brigman (Ed Harris) vezeti csapatát olaj után kutatva. Itt keresi meg a haditengerészet egy megbízatással: segítsen az amerikai kormánynak (egy katonai akció keretében) megtalálni egy tenger-fenékre süllyedt atom-tengeralattjárót. A küldetés megvalósítása során a tengerfenéki bázisra érkezik egykori felesége Lindsey (Mary Elizabeth Mastrantonio) és egy katonai kommandó is melyet Coffey hadnagy (Michael Biehn) vezet.

A kép forrása: reddit.com/thalassophobia

A küldetés azonban nem várt fejleményeket hoz: egyrészt a labilis Coffey hadnagy bekattanását, másrészt különös, földöntúli lények felbukkanását. A pozitív főhős Virgil lesz (Ed Harris), aki megpróbálja menteni a menthetőt és leállítani az atomtöltetekkel fenyegetőző Coffeyt illetve megmenteni a bázist az esetleges robbanástól. Az izgalom a végsőkig fokozódik, mert közben megjelennek a tengerfenéki árok mélységi lakói is, a különös idegenek. Kapunk üldözéses jeleneteket, különös lényeket és gyönyörű mélytengeri felvételeket. 

A kép forrása: theguardian.com

A mélység titka magával ragadó, izgalmas és lenyűgöző film, mely egy olyan világba enged bepillantást, amelyről csak nagyon keveset tudunk: ez a legmélyebb óceánok tengerfenéki világa. A történet végén még egy csattanót is kapunk, mely valóban meglepetést hoz számunkra. Elképzelhető, hogy miközben a világűr meghódítására áhítozunk, saját bolygónk óceánjait sem ismerjük? Lehetséges, hogy az alig néhány százalékban feltárt mélytengerek tartogatnak még nagy meglepetéseket számunkra? A The Abyss mindkét kérdésre igen választ ad egy remek és látványos történettel. 

A filmet minden tenger-imádónak ajánlom és azoknak is, akiket érdekel az óceánok mélysége illetve fogékony egy sci-fi történetre, mely alighanem máig a legjobb mélytengeri science - fiction. Értékelésem 85%. 

Nagyon vártuk már a Kimenekítés második részét a rendkívül sikeres 2020-as első epizód óta, mely akkoriban a Netflix legnézettebb filmje volt. Most megérkezett végre és lassan - lassan "befutnak" az első visszajelzések, vélemények is. Legtöbben természetesen az első epizódhoz hasonlítják és ez bizony elkerülhetetlen, ha egy sikerfilm folytatást kap.

A kép forrása: LINK

A 2020-as első fejezetnek három különlegessége volt: az első az egzotikus, különleges helyszín, a második Tyler Rake tragikus története, a harmadik pedig a véres-pörgős-üldözős rohanás, mely végigkíséri a filmet. A helyszínt illetően csak elismerés illeti a készítőket, ugyanis Banglades valóban egyedivé teszi az egészet. A dakkai utcaképek, a tömeg, az ázsiai kultúrák keveredése, a sajátos fény-használat tényleg emlékezetessé teszik az akciókat. Tyler Rake egyéni tragédiája pedig (kisfia elvesztésével) afféle halálos fegyverré változtatja a karaktert. Végül a pörgős akció-orgia egy "kommandós John Wick" jelleget ad a figurának, mely így kiemelkedik a sok akció-hő közül. A második részből már sajnos hiányzik az első "siker-faktor", az egyedi helyszín, hiszen a grúz hegyvidék és a Ausztria hófödte tájai meg sem közelítik inger-gazdagságban Bangladest.

A karaktert körbevevő dráma azonban erőteljesen megvan a második részben is: Tyler Rake (Chris Hemsworth) felépülésével veszi kezdetét és sógornőjének kálváriájával folytatódik, aki egy grúziai börtönben senyved (gyermekeivel, egy kamasz fiúval és egy kislánnyal). Természetesen Tyler nem hagyhatja ott őket és újabb rázós küldetésre vállalkozik ezúttal a grúz hegyvidékre. Erre a bevetésre elkíséri a csinos Nik is (Golshifteh Farahani). A gond csak ott van, hogy a sógornő férje a grúz maffia tagja, sőt a maffia vezérének, Zurabnak (Tornike Gogrichiani) a testvére. Ráadásul egy börtönből kell kihozni a családot, majd keresztül-verekedni fél Grúzián.

A film legjobb része a börtönből való szöktetés: a 23. és a 38 perc között, mert ebben a negyed órában tényleg töményen kapjuk az akciókat és az izgalmakat. Tyler verekszik, lő, bunyózik, menekül, harcol és kb ezerféle módon iktatja ki a rárontó rabokat és őröket. A börtön-udvaron játszódó jelenetért le a kalappal Hemsworth előtt, mert nagyon odateszi magát. Ekkor még úgy tűnik a néző számára, hogy a film alatt végig megmarad majd ez a pörgés, de sajnos fokozatosan lassul a tempó és kb a film közepétől inkább a dráma lesz a meghatározó. Még a vonaton szökés sok izgalmat hoz, de aztán tényleg lelassul a tempó és egy átlag-akciófilm szintjére kerül. És ott is marad.

A kép forrása: mafab.hu

Kapunk egy kis moralizálást is arról, hogy megbocsátható e egy család elhagyása egy halálos beteg gyerekkel és hogy szembefordulhat e egy kamaszfiú édesapja családjával, ha az terrorista eszközökkel ered édesanyja nyomába. Aztán kiderül: mindkét kérdésre igen a válasz. Felbukkan végre Tyler felesége is, Mia (Olga Kurylenko), akivel egy új konfliktus-szál bonyolítja a dolgokat. Érdekes, hogy Sam Hargrave rendező számos szereplőnél törekedett a karakternek megfelelő származású színész alkalmazására, hisz például Olga Kurylenko ukrán, a főgonosz Tornike Gogrichiani pedig valóban grúz gyökerekkel rendelkezik, miként több más szereplő is.

A film utolsó harmada hozza a végső összecsapást a grúz maffia-vezér és a családját menekítő amerikai ex-kommandós között. Az utolsó összecsapás Tyler és Zurab között valóban komoly bunyó, véres küzdelemmel. Igazából nagy meglepetés vagy fordulat nem nagyon akad, viszont a zárás nyitva hagyja az újabb folytatás lehetőségét. Idris Elba kétszer is felbukkan a megbízó szerepében, de mivel csak pár perces mindkét jelenete, nem nagyon érthető, hogy miért kellett éppen ő ehhez a szerephez (hacsak nem még egy húzó-nevet akartak a stáblistára).

A filmbeli főgonosz: Tornike Gogrichiani. Forrás: netflix.com

Ami a negatívumokat és pozitívumokat illeti: fő negatívum a jó kezdés utáni belassulás és a hihetőség. Az előbbiről ejtettem már szót, az utóbbin pedig elsősorban azt értem, hogy a jelenetek jelentős része nem túl hihető. Főleg például az, ahogyan a grúz magánhadsereg teljes fegyverzetben közlekedik harci helikopterekkel országok között, mindenhol szétlőve házakat, városrészeket. Egyszer Grúziában akcióznak, aztán Ausztriában. A helyi hadseregek, légierő, rendőrség gyakorlatilag nem léteznek a rendezés szerint. Ami a pozitívumokat illeti: még most is nagyon jól tolja a bunyókat Chris Hemsworth, ezekből kellett volna több a filmbe. Lehetett volna kicsit rafináltam (összetettebb) a forgatókönyv, de az azért jó, hogy nem egyetlen helyszínen játszódik az egész. Ám, hogy miért pont Ausztria a végső harcok helyszíne? Örök rejtély marad.

A Kimenekítés 2 egy korrekt-akciófilm, mely sajnos nem nagyon emelkedik ki a nagy átlagból. Az új fejezet nem tudja megidézni az első első rész különleges atmoszféráját és valahogy a pörgés is alacsonyabb hőfokon érezhető. Értékelésem az első rész 85%-nál sokkal alacsonyabb, max 70%.

Június 12-én motor-balesetben hunyt el a színészlegenda Treat Williams, aki 71 éve alatt összesen 45 amerikai sikerfilmben szerepelt. Amikor e poszt megírása előtt 20 filmkedvelő barátomat megkérdeztem Treat Williamsről, 19-en említették meg legelső helyen a Hairt, melynek kétségtelenül ő a legnagyobb alakja. Hogyan is lehetne méltóbban emlékezni rá, mint legnagyobb sikerének, a Hair című, 1979-es musicalnek a felidézésével.

A kép forrása: justwatch.com

Treat Williams épp 27 éves volt a Hair forgatásának megkezdésekor, így ereje teljében alakíthatta Bergert, akinek karaktere egy egész korszak szimbóluma lett. Az említett figura ugyanis a 60-as években erőteljesen terjedő hippi-mozgalom egyik oszlopos tagjaként kerül a Hair cselekményének középpontjába. Berger pacifista, a vietnámi háború ellenzője, a szabad akarat feltétlen híve, a fekete-egyenjogúság lelkes képviselője és a tekintélyelvű konzervativizmus elutasítója. Amellett a hippik tipikus életét éli: szabad-szerelem, laza erkölcsök, hosszú haj, lázadó viselkedés és tipikus hippi-ruházat. Fontos számára a saját akarat és a szabad döntés mindenben. Nem is fejezhetné jobban ki mindezt, mint a musical egyik legjobb dala, az "I got life", melyben maga a jelenet is ikonikus: a szakadt, farmer-ruházatú lázadó srác megjelenik a karót-nyelt gazdag republikánusok villájában és az asztalukon táncolva énekel (teli torokból szabadon).

A film rendezője Milos Forman zseniális építkezéssel mutatja be a karaktereket és vezeti a cselekmény szálait. Nem démonizálja a hippiket (mint például Quentin Taratino, akinek filmjeiből süt a hippik elítélése és kigúnyolása) de nem is idealizálja őket. Egyszerűen bemutatja mozgalmukat nyers valójukban. A hippiknek pedig igenis voltak történelmi érdemeik: a háború lezárásának kiharcolása, a faji és női egyenjogúság elérése és Amerika demokratizálódásának felgyorsítása. Amellett persze bőven akadt olyasmi is, amivel akkoriban (és ma) sokan nem értettek egyet: a  Woodstock-jelenség, a kábítószer-imádat az új-stílusú zenék térhódítása, a szabad-szerelem és úgy általában véve a lázadás. A fehér, konzervatív, szabálykövető és vallásos többség merev tekintély-elvűségével szemben egy gyökeresen ellentétes életfelfogás jelent meg a 60-as évek Amerikájában (majd de Gaulle Franciaországában), melyet leginkább a hosszú, loboncos haj hangsúlyozott és tett nyilvánvalóvá (a rövidre nyírt, szabályos frizura ellenében). Többek között ezért is kapta a musical a Hair címet.

Kiemelkedőt alakít John Savage, az egyszerű vidéki fiú szerepében (ő Claude), aki épp a hadseregbe készül bevonulni és akinek addig sejtelme sincs a hippik mozgalmáról. Aztán megismeri Berger csoportját és megismeri céljaikat, elveiket is. Ám közben mégis kitart eredeti szándéka mellett: belép a hadseregbe, hogy aztán a távoli Vietnámba induljon a háborúba. A harc Indokinában viszont teljesen értelmetlen: sok-sok ezer kilométerre zajlik Amerika partjaitól és egyetlen célja a fegyvergyáros nagy-tőkés amerikai felső-osztály meggazdagítása, miközben az amerikai nagyhatalom hidegháborús kiterjesztésének illúzióját közvetíti. A hippik értették ezt és küzdöttek ellene. Ám Berger saját jószívűségének lesz áldozata: kiképzés nélkül éppen őt viszik el Vietnamba barátja helyett. A katonai csapatszállítóba menetelése a film egyik csúcsjelenet, a zenéje pedig az egyik legjobb a 60-as évekből: Jöjj el napfény.

Treat Williams nem ágyban párnák közt halt meg, hanem motorja nyergében, 71 évesen egy teljes életet kitöltve, szabadon.

Suhajda Szilárd 2023 május 25-én halt meg a világ legmagasabb hegycsúcsának meghódítása közben, 8780 méter magasan, a magyar hegymászók közül elsőként oxigén-palack nélkül eljutva ebbe a hihetetlen magasságba (karnyújtásnyira megközelítve a csúcsot). A magyar társadalom erősen megosztott a 40 éves hegymászó teljesítményének megítélésében, én azonban egyértelműen azok közé tartozom, akik elismeréssel és tisztelettel tekintenek Suhajda Szilárdra, mert a lehetetlennel határosra vállalkozott. Olyasmire, ami az egész bolygón eddig csak 193 embernek sikerült: plusz oxigén nélkül feljutni a világ legmagasabb pontjára, majd visszatérni onnan épségben. Az ilyen kivételes teljesítmény szerintem tiszteletet érdemel és mindazok is elismerést és főhajtást érdemelnek, akik vállalva a kockázatot elég bátrak és elszántak ahhoz, hogy megpróbálják. Suhajda Szilárd pedig közéjük tartozik. Felkészült az útra, hiszen előtte megmászta a szintén 8 ezer méter feletti K2 hegycsúcsot, a Föld második legmagasabb hegyét (szintén oxigén-palack nélkül). Ha a Mount Everest megmászásával sikerrel járt volna, azzal történelmet ír és ma egy ország méltatná. Én azonban így is méltatom, mert megpróbálta a lehetetlent. Suhajda Szilárd előtti főhajtásként nézzük a filmtörténelem három legjobb hegymászós filmjét.

Everest

Forrás: LINK

A Baltasar Kormákur rendezte 2015-ös Everest című film a Csomolungma eddigi legnagyobb tragédiájának, az 1996-os Rob Hall - Scott Fisher féle csúcstámadásnak állít emléket. Több mint 27 évvel ezelőtt a világ akkori legjobb hegymászói amatőr csúcstámadókat kísértek a Mount Everestre. A csapat túlnyomórésze fel is jutott a csúcsra, ám visszafelé tartva az időjárás hirtelen megváltozott és pokoli hóviharral csapott le mindenkire a hegyen. A hegymászók egy része, köztük Rob Hall (túravezető), Andy Harris (hegymászó), Scott Fisher (túravezető), Jasuko Namba (hegymászó) és az amatőr Doug Hansen a halálzónában rekedtek (és fagytak meg). Volt, aki hihetetlen teljesítménnyel képes volt arra, hogy lejjebb ereszkedjen és így megmeneküljön, például Beck Weathers. Ám az amatőr hegymászó elvesztette összes ujját és orrát is a nagyon súlyos fagysérülések miatt. Kormákur filmje teljes történethűséggel dolgozza fel az eseményeket, felhasználva két túlélő, Jon Krakauer és Beck Weathers leírásait (melyekből könyv is készült "Ég és Jég" illetve "Túléltem az Everestet" címmel [az utóbbi az ujjait elvesztő Weathers könyve]). Az egyik kulcsszereplő Jason Clarke külsőre is hasonlít Rob Hallra és a többiek esetében is törekedtek a párhuzamokra: Jake Gyllenhaal például kitűnően alakítja a másik túravezetőt, Scott Fishert, akinek halál-helyét ma is kőhalom jelzi a Mount Everesten. Kiemelendő még Josh Brolin alakítása, aki Beck Weathers-ként nyújt emlékezeteset.

Jég és Föld között

Forrás: LINK

Matin Campbell 2000-ben készült hegymászós filmje a Jég és föld között (Verical Limit) a második legjobb akció-dráma, amely magas-hegyi csúcstámadásokról készült. Ezúttal azonban nem a Mount Everest, hanem a világ második legnagyobb hegye, a K2 adja a helyszínt. Sok szakember szerint a K2 nagyobb kihívás a mászók számára mint a Csomolungma, mert bár a pakisztáni csúcs 237 méterrel alacsonyabb (8611 méteres "csupán"), mászás szempontjából nehezebb "terepet" jelent gleccserei, sziklafalai, jégcsuszamlásai és meredélyei miatt. A Jég és föld között izgalmas történet két testvérről, akik fiatalon vesztették el édesapjukat egy mászás során és akik emiatt életre szóló konfliktusba kerültek egymással. Ez a viszály megnehezíti életük legnagyobb kihívását a K2 hegyen. A film központi karakterei, a testvérpár: Peter Garrett (Chris O'Donnell) és Annie Garrett (Robin Tunney), illetve a gazdag és gátlástalan milliomos, Elliot Vaughn (Bill Paxton). A történet végig izgalmas és bemutatja a világ leg-vadregényesebb és legveszélyesebb hegyét is, lenyűgöző felvételekkel. Megismerhetjük a magas-hegyi mászás nehézségeit: a tüdő-ödéma veszélyét, az állandó hó és jég birodalmát csakúgy, mint a jégfalak és gleccserek megmászhatatlannak tűnő kihívásait.

127 óra

Forrás: LINK

Az Everesthez hasonlóan ugyancsak valós történetet bemutató 2010-es 127 óra az egyik leginkább emlékezetes és legsokkolóbb dráma, amit valaha filmre vittek. A rendező Danny Boyle az amerikai Utah állam hegyei közé kalauzol bennünket, ahol 2003-ban a 28 éves Aron Ralston szerencsétlenségét követhetjük nyomon. A fiatalember, mint a hegyek szerelmese épp egy elhagyatott vidéken vándorol, amikor egy sziklavájatba esik, ahol a jobb karja egy szikla és a kanyon fala közé szorul. Hollétéről senki sem tud, mert indulása előtt nem tájékoztatta barátait arról, hogy hová készül. Ralston 127 órát tölt étlen-szomjan a vájatban, a végén már hallucinálva és teljesen legyengülve. Végül szembe kell néznie azzal, hogy vagy levágja beszorult karját vagy ott hal meg 28 évesen a kanyonba rekedve. Aron a kar-levágást választja melyhez előbb el kell törnie saját karját, majd életlen bicskájával végrehajtania a műveletet. A főszerepben James Franco hatalmasat alakít. A 127 óra saját korlátainkkal állít szembe bennünket kiemelve az élni akarás mindent legyőző erejét. Aron Ralston a valóságban megmenekült és ma fél karral járja a világot, előadásokat tartva mindenhol a korlátainkkal való harcról. Suhajda Szilárdra emlékezve talán az ő alakja a legméltóbb példa a lehetetlennel való megbirkózás fontosságára, és arra hogy soha ne adjuk fel álmainkat és a harcot még akkor sem alig van esély a sikerre.